„Török gyerek elvágta, magyar gyerek gyógyítja,”

Azt hiszem, ez gyermekdal balladai tömörséggel mondja el, amit mi, magyarok mindannyian érzünk a törökökkel kapcsolatban: a majd’ 150 éves török megszállás emlékei külön magyarázat nélkül is ellenségeinkké tették őket. Na, ehhez képest volt óriási meglepetés, mikor Emrullah, a Törökországban ideiglenesen utazgató magyar csoportunk török idegenvezetője a maga tört magyarságával oda nyilatkozott, hogy a török és a magyar barát, mert a török 150 éven keresztül mentette meg a magyarokat az osztrák megszállástól. Nem vagyok már mai gyerek, megtanultam, hogy gyors és indulatos riposztok helyett előbb próbáljam meg megérteni, hogy a másik miért mondja azt, amit mond, milyen ...

Lenyomatjuk a reggelivel az izgalmakat és máris készek vagyunk újabbakra: a délelőtt az Ihlara-kanyon felfedezésére van szánva. Emrétől most sok más információ mellett meghalljuk a pont nélküli „ı” hang helyes ejtését is (emlékezzetek, ez az a zárt szájjal képzett nyögés-szerű hang).  A kanyon keletkezését, sajátos, kúpos alakzatait két tényezőnek köszönheti: a nem túl távoli Erciyes-hegy és Hasan-hegy kitöréseiből sokszáz méter vastagon lerakódott vulkáni pornak és a  Melendiz folyócskának.  Ezen a környéken a vulkáni hamu tufává préselődött, könnyen vájható, faragható, de ha víz éri, cement-szerűen megköt és szilárd kérget képez. A léghajóval bejárt területen a ritka esők és a szél 10-20 ...

Vannak tájak, országok, városok, amikbe első látásra bele lehet szeretni. Így voltam én pl. Erdélyben a Pádis-fennsíkkal, a természetnek az a néhol vad, néhol szelíd szépsége, fenséges nyugalma első látásra megragadott és mindmáig bűvöletében tart. Barcelonába egészen másképpen, fokozatosan szerettem bele anélkül, hogy valóságban láttam volna. Sok alkotója van ennek a szerelemnek, de nálam mindenképp első a Barca focicsapata iránti rajongásom. Nem hazudhatom, hogy szurkolója vagyok, mióta az eszemet tudom, mert meccseiket a világméretűvé tágult TV-zés óta láthatom csak rendszeresen, de azóta biztos rajongójává váltam. Aki akárcsak felszínesen ismeri a klub múltját, két nevet bizonyosan nem felejthet el: a magyar Kubala ...

A mai napra azt terveztem, hogy vonattal elruccanok észak felé, mert felkeltette a kíváncsiságomat a Costa Brava (vad part) kezdetét jelentő Lloret del Mar városka. A vasúti menetrendet már korábban begyűjtöttem és némi tanulmányozás után kialakult a haditerv: egy korai reggeli után kigyaloglok a vasútállomásra és a part mentén elmegyek Blanes-ig, ahonnan busz visz tovább Lloret del Marig. Igazán csak dícsérni lehet a spanyol tömegközlekedést: Calellában az automatán választhattam úticélként Lloret del Mar-t, habár nem megy arra vasút és egy jegyet kaptam, amit a buszon is elfogadtak.

Lloret del Mar igazi nagyvilági fürdővároska toronyszállodákkal, nyüzsgő vendégforgalommal, városnéző vonatocska, pálmás parti sétány és azon túl ...

Ez is úgy kezdődött, ahogy az egyszeri mese szokott, csak picit átforgatva: hol voltam, hol nem voltam, nem voltam egyszer sem Velencében. Neem, nem a télről megmaradt madáreleséggel akartam a Szt.Márk tér galambjait még dagadtabbra hizlalni, hibátlan optikájú velencei tükörre sincs szükségem (ahogy idősödöm, egyre kevésbé vágyom az ábrázatomat, gömbölyödő vonalaimat kristálytisztán látni) és a farsangi maszk sem illik az én szókimondó énemhez. Viszont kezembe jutott egy kifejezetten nyugdíjas állóképességhez és zsebekhez igazított társasutazás hirdetése, amely több tekintetben is vonzó volt. A dolgok – mint oly sokszor – többesben dőlnek el: sikerült nyugdíjas barátainkat, két hasonló korú házaspárt is megnyerni az ...

Ennyi rápihenés után nem lehet henyélni, másnap vár minket a bérelt kocsi és a hegyek közé zárt Sóller és környéke. A tervünk az Alcúdia – Pollença – Lluc – Torrent de Pareis – Fornalutx – Sóller – Inca – Alcúdia hegyi kör megtétele. Külön pikantériája az útvonalnak a Pareis kanyon torkolatához levezető 14 km-es útszakasz, amelynek szintemelkedése 800 méter. Az már hamar kiderül, hogy senkivel sem kell megküzdenem a vezetés jogáért, már csak a zabszemmel volt bajom. Kellett nekem előre elolvasnom, hogy ez a találóan Sa Calobra-nak (a Kígyónak) nevezett szakasz hajtűkanyarokkal és szűkületekkel bőven meg van tűzdelve, de szalagkorláttal nem annyira és a padka is inkább csak névleg létezik.

A kocsi egy Corsa ...

A fene se gondolta, hogy ez így megy. Az ember dolgozik, dolgozik, és közben egyre többször jut eszébe, hogy mi lesz azután, hogyan telnek majd a napjai otthon, egyedül, hogyan lesz meg a munkatársak néha morcos, néha kedves, néha ugrató szavai nélkül, mennyire fog hiányozni a munkahelyi jó társaság éltető közege. És aztán egy nap nem váratlanul, de mégis készületlenül azt hallja: „Öreg, köszönjük, de nem kell tovább dolgoznod, pihenj most már!” Könnybe lábad a szeme a búcsúztatón, nem hitte volna, hogy ennyien becsülték, tisztelték és egy kicsit még jobban fáj, hogy mindez megszakad.

Életében először megy nyugdíjba, honnan tudná, hogy mit lehet ilyenkor csinálni? De hamar eszébe jut a már sokszor megízlelt és mindig kedves ...

Bob, mielőtt elindulnánk, kéri a döntésünket: ha el szeretnénk menni a Hoover Dam-hez, tíz dollárokat kell szednie a többetköltségekre, mert ez nem része a programunknak. Persze mindenki adakozik, de rövid fejszámolás után rájövök, ez aligha a 100 km-nyi kitérő többletfogyasztására kell. Mint később kiderült, Bob így tett szert némi alaptőkére, amivel az út végén a segítségére lévőket és a kilométer-totót díjazta. Majd órányi buszozás után érünk be Las Vegas-ba. Bob a híres-neves főutca, a Strip újabban épült végéhez közel rak le. Az én vidéki szememnek ez is maga a valóra vált mesevilág: akármerre nézel, csillogó reklámfények, toronyszállodák, fényűzően berendezett kaszinók, csodás kocsik. Minthogy se kedvem, se ...

Napi utunk felénél megállunk Wells-ban kicsit mozogni, enni-inni, miegyéb. A pár vendéglátó- és szálláshelyből, egy óriási parkolóból és a Nevadában elmaradhatatlan Casino-ból álló településnek aligha lehet pár száz főnél több lakosa, őket is inkább alkalmazottaknak mondanám, akik az utazás közben pár falatra,kortyra, pihenőre megállóknak adott szolgáltatásból élnek meg. A Rainbow Casino persze ennél lényegesen többet nyújt: a pénzed kultúrált elverésben segít. Nevada az az egyetlen állama az USA-nak, ahol a szerencsejáték engedélyezett. Itt viszont jól kialakult kultúrája van: minden valamirevaló szálloda földszintje kaszinó. Játszhat ott a vendég kártyán, ruletten, játékautomaták változatos garmadáján és a keno sem ...

Csak elkezdeni nehéz – mondogatom magamnak és semmi sem jut eszembe. Érzem a tarkómon a nap égető forróságát a Mojave sivatagban, a parányi ponttá zsugorító érzést az El Capitan sziklakolosszusa alatt, még látom lelki szemeimmel az Las Vegas-i Plaza „mennyezetén” megjelenő vadászgépeket, hallom dübörgésüket. Érzem a bőrömön a Lake Tahoe friss, tiszta levegőjét és ha lehunyom a szemem, látom a Green River völgyének lenyűgöző panorámáját. Elragad a kaszinók emberáradata, hallom az aprópénz hosszas csörgését a szerencsés nyertes játékautomatája felől, de a lélegzetem is eláll, mikor a fa-óriások méltóságos ligete jut eszembe. Émelyedik a gyomrom, ahogy dobálja a rázós légiút a gépet visszafelé Budapestre és ...